Információk, érdekességek

A diabétesz az ünnepek alatt sem megy pihenőre

2020. december 30.

Az ünnepi időszakban a legtöbben felfüggesztik az egészséges életmódjukat, kevesebbet sportolnak és átadják magukat a gasztronómiai élvezeteknek. A cukorbetegek azonban a karácsonyi lakomák alatt sem feledkezhetnek meg a diétáról és a vércukorszintjükről. Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár olyan tanácsot, amik megkönnyíthetik a diabétesszel élők ünnepi időszakát.

Hazánkban is sokakat érint a cukorbetegség, több mint 700 ezer diagnosztizált egyén szenved 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben¹. Túlnyomó többségük az utóbbi típusban szenved és sajnos sok a diagnózis nélkül élők száma is. A cukorbetegeknek az ünnepek alatt is kiemelten oda kell figyelniük a betegségükre. Az egészséges táplálkozás és a megfelelő étkezésre való törekvés fontos része a diabétesz kezelésének és a vércukorszint szabályozásnak. A cukorbetegség karbantartása és kezelése az ünnepek alatt azt jelenti, hogy ugyanúgy vagy még nagyobb figyelemmel kell betartani az étkezési időket és az adott étkezések mennyiségi és minőségi előírásait, mint az év többi napján. Ahhoz, hogy a betegek ne csábuljanak el az ünnepi asztalnál, nagyon fontos a fegyelem és az előre tervezés. Íme néhány tipp, hogy könnyebb legyen az érintetteknek az ünnepi időszak:

• Étkezésiterv készítése: Könnyű elcsábulni az ünnepek alatt a körülöttünk lévő sok finom étel hatására, azonban az étkezési terv betartása kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott vércukorszint szempontjából. Ahogy vásárolni sem tanácsos éhesen elmenni, úgy az étkezési tervet sem ajánlott éhesen megtervezni, mert könnyen túlzásokba eshetünk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az alkoholos italok fogyasztását is előre meg kell tervezni és pontosan be kell osztani, mert ezeknek magas lehet a kalória és szénhidrát tartalmuk, ezért megemelhetik a vércukorszintet, de adott esetben szerepük lehet az alacsony vércukorszinttel járó rosszullét kialakulásában is. Az étkezési tervet érdemes megosztani a családtagokkal is, hogy ne kínáljanak olyan ételekkel, amik nem szerepelnek a tervben.
• Mozgásra ilyenkor is szükség van: Ünnepek alatt még nehezebb rávenni magunkat a mozgásra. Nagyobb a kedv, ha az egész család együtt mozog, menjünk el sétálni vagy játsszunk olyan játékokat, amik fizikai aktivitást igényelnek, például labdajátékok, futás, télisportok.
• Vércukorszintmérés: Az ünnepi időszak alatt érdemes több vércukorszintmérést beiktatni, hogy még időben észrevegyük a vércukorszint ingadozását.

Az ünnepekben számomra a zselés szaloncukor a legcsábítóbb

2020. december 29.

Kislányként Marton Adrienn mindig nagyon várta a karácsonyt, ami az év legcsodásabb ünnepét jelentette a számára.

 „Nem voltunk egy jómódú család, egyik napról a másikra éltünk. A karácsony azért is volt olyan különleges és fontos nekem, mert ilyenkor kaptam meg azt, amit szerettem volna. – emlékezett vissza mosolyogva az Adri’s Kitchen háziasszonya. – Hét éves lehettem, amikor láttam egy olyan játékbabát, aminek a hajára flittereket lehetett tenni. Annyira vágytam rá, hogy el nem tudom mondani. Amikor megtaláltam a fa alatt, a világ legboldogabb gyerekének éreztem magamat! Az volt a legszebb karácsonyom.”

Adri arról is mesélt, hogy a Jézuska hozta meg a fenyőt, amit a családdal közösen díszítettek fel, szenteste délutánján pedig már az ajándékok is ott voltak a fa alatt. „Ezt a hagyományt tovább vittem, a férjemmel és a fiainkkal is így csináljuk.” Ugyan a kétgyermekes anyuka nem édesszájú, van valami, aminek karácsonykor egyszerűen nem tud ellenállni. Ez pedig nem más, mint a szaloncukor, méghozzá annak is a zselés változata. „Előfordul, hogy hazafele veszek harminc darabot belőle és mire megérkezem, azt veszem észre, hogy megettem az egészet” – nevetett fel Adri, majd hozzátette, számára ez a legcsábítóbb finomság az ünnepek alatt.

A gyönyörű gasztroműsorvezető karácsonykor természetesen mindenféle finomsággal meglepi szeretteit, de azt mondja, nem kezd el hetekkel korábban készülődni, mert nem akar idegroncs anyuka lenni. „Mindig csak aznap sütök-főzök, könnyen és egymással párhuzamosan elkészíthető ételeket.”

Adri most három izgalmas receptet is elárul, amik nem csak, hogy nagyon finomak, hanem a karácsonyi asztal díszei is lehetnek.

Panettone

A Panettone egy szuper jó karácsonyi desszert. Nem csak finom, hanem teljesen lenyűgözhetjük vele az asztaltársaságot. Akár ehető ajándékként is adhatjuk a szeretteinknek, barátainknak. Az elkészítése pici gyakorlást igényel, de mindenképpen megéri a belé fektetett munka és idő.

Cukormentes isler

Ha valaki bűntudat nélkül szeretne karácsonykor valamilyen édességet enni, akkor a cukormentes linzer tökéletes választás a számára. Az íze pedig pont olyan, mint a hagyományos süteménynek.

Málnazselés szaloncukor

A klasszikus ízvilág rajongóinak jó szívvel ajánlom, mert felidézi az emlékeket, ugyanakkor könnyen és gyorsan elkészíthető otthon is, nincs szükség komoly előkészületekre. Összecsomagolása valódi közösségépítő program lehet, ami valljuk be, újabb alkalom a szaloncukor ízlelésére.

Jézus a biciklin

2020. december 29.

Kedvenc karácsonyi történetemet egy lelkipásztortól hallottam a rádióban, sok-sok évvel ezelőtt. Minden karácsonykor eszembe jut ez a kedves kis történet, fogadd hát te is szeretettel és derűvel, mit is csinált jézus a biciklin!  

A karácsonyi gyermek történetek közül számomra a legkedvesebb és legtanulságosabb, amit egy lelkipásztor mesélt el a rádióban.

Kis falusi parókián szolgálta híveit. A gyermekekkel kis Betlehemet építettek fel, papírmasé Máriát festettek, bárányokat jászlat, Királyokat, és persze a jászolba a gyermek Jézust.

Karácsony másnapján, a reggeli mise előtt bemegy az atya a templomba, s nagy megdöbbenéssel látja: - bizony üres a jászol! Kimegy az utcára, s látja az egyik kisfiút kipirult arccal száguldani a biciklijén, s a csomagtartóhoz csíptetve ott a jászolból hiányzó Jézus.
Ráförmed a pap:
- Mit keres a gyermek Jézus a csomagtartón?
- Tudja Atya, egész Ádventben azért imádkoztam, hogy hozza el nekem ezt a biciklit és megígértem neki, hogy ha tényleg elhozza, elviszem őt egy körre! Most álltam a szavamat.

Ennyi az én legkedvesebb történetem.

A jó karácsony, ahol szabad sírni - gyászban ünnepelni

2020. december 27.

2020 sok családtól vette el a szeretteit. Vannak, akikben még friss a gyász. Ők nem is tudnak néha mit kezdeni a karácsonnyal, de sokszor ott a család, a gyerekek, a szokások, és persze a vágy, hogy mégis jó lenne díszben látni a fát, és együtt örülni, még ha gyász van is. A kettős érzés feloldható!  

Az ünnepek közeledte mindig jobban felerősíti az elvesztett szerettünk hiányát. Akkor is, ha már régóta nincs köztünk, de akkor egész biztosan, amikor a veszteség sebe még friss.

Már félünk előre attól, hogy milyen érzések fognak belőlünk kiszakadni, amikor majd ránézünk a karácsonyfára, vagy éppen terítjük az ünnepi asztalt. Ezek mind-mind olyan pillanatok, melyek eszünkbe juttatnak rengeteg emléket, amikor még ő is ott volt velünk. Amikor együtt készültünk a karácsonyra, amikor vártuk a nagyszülőket, szülőket, a testéveinket, amikor a párunk mellettünk volt, vagy éppen, amikor a gyerek még itt játszott mellettünk. Emlékek, amik fájdalmas könnyeket csalnak a szemünkbe, különösen az ünnepekkor és azok közeledtével. Emlékek, amik már nem tudják sosem visszahozni fizikai valójukban elvesztett szerettünket, de lelkünk szemüvegén keresztül újra láthatóvá teszik számunkra őket.

Az első karácsony nélküle

Az elfeledett szépség dicsérete

2020. december 27.

Amikor ünnepre készülünk, feldíszítjük a környezetünket. Az otthont, az asztalt, önmagunkat. Mégis gyakran felejtkezünk meg arról, hogy a díszek legbelül vannak elrejtve, s onnan érdemes az ajándékokat előhívni azok számára, akiket érdemesnek tartunk rá.  

Zötykölődik alattam a busz. Minden egyes macskakő jól érezhetően meg-megdobálja az utasokat, akik a megszokott budapesti közlekedéshez hűségesen rosszkedvűen és mélabúsan néznek ki az ablakokon. Nem néznek egymásra, ha igen, akkor is rövid ideig, s lopva teszik. Néhány külföldi harsány jókedve inkább rosszallást von maga után, a vidámság láthatóan nem ragályos. A hideg idő csak ront a helyzeten, mintha a vacogó fogak a lelkeket is zúzmarával vonnák homályosra.

Ahogy nézelődöm megpihen a tekintetem egy nőn. Talán asszonyon? Anyán? Lehetetlen kitalálnom. Szeretem nézni az embereket. Sokat elárul a közérzetükről az arckifejezésük, a fizikai hátterükről a testtartásuk, s lelki életük nagyon jól tükröződik a szemükben. A meghatározhatatlan korú nő tekintete kapcsolódik az enyémbe s riadtan tovasiklik. Meg-megrebbenő mozdulatai félelemről és bizonytalanságról árulkodnak. A terápiás munka hátrányaihoz tartozik, hogy nem könnyű civilnek maradni, és néha akkor is láthatóvá válik egy téma, ha az nem egy rendelő falain belül szólít meg.

Az említett helyzet azonban inkább inspiráló volt. Felkeltette az érdeklődésemet a lány. Igen, első pillanatban fiatal lánynak tűnt - ez tükröződött a testén. A szeme egy megfáradt, kiszipolyozott öregasszonyé volt, aki nem az élményekben gazdag múltra emlékezik, hanem várja az elmúlást. Az arca volt a legelgondolkoztatóbb: egyszerre volt ártatlanul szépséges és megfogalmazhatatlanul tartózkodó, szinte sütött róla a szégyen.

Ez volt az a pont, amikor elkezdtem kérdezni. Kérdezni és figyelni, hogy hogyan hatnak rám a saját válaszaim, hogyan alakítanak a kimondatlan kommunikációra adott reakcióink.