Főoldal Levendula Drogéria Miért gondoskodó? Nyitvatartás Kapcsolat Mi a véleménye?

Információk, érdekességek

A jó karácsony, ahol szabad sírni - gyászban ünnepelni

2020. december 27.

2020 sok családtól vette el a szeretteit. Vannak, akikben még friss a gyász. Ők nem is tudnak néha mit kezdeni a karácsonnyal, de sokszor ott a család, a gyerekek, a szokások, és persze a vágy, hogy mégis jó lenne díszben látni a fát, és együtt örülni, még ha gyász van is. A kettős érzés feloldható!  

Kép: PixabayAz ünnepek közeledte mindig jobban felerősíti az elvesztett szerettünk hiányát. Akkor is, ha már régóta nincs köztünk, de akkor egész biztosan, amikor a veszteség sebe még friss.

Már félünk előre attól, hogy milyen érzések fognak belőlünk kiszakadni, amikor majd ránézünk a karácsonyfára, vagy éppen terítjük az ünnepi asztalt. Ezek mind-mind olyan pillanatok, melyek eszünkbe juttatnak rengeteg emléket, amikor még ő is ott volt velünk. Amikor együtt készültünk a karácsonyra, amikor vártuk a nagyszülőket, szülőket, a testéveinket, amikor a párunk mellettünk volt, vagy éppen, amikor a gyerek még itt játszott mellettünk. Emlékek, amik fájdalmas könnyeket csalnak a szemünkbe, különösen az ünnepekkor és azok közeledtével. Emlékek, amik már nem tudják sosem visszahozni fizikai valójukban elvesztett szerettünket, de lelkünk szemüvegén keresztül újra láthatóvá teszik számunkra őket.

Az első karácsony nélküle

Már ezt kimondani is olyan fájó és véglges. Első - és mostantól már mindig - nélküle. Minden ünnep és Karácsony nagyon nehéz az elvesztett szerettünk nélkül, de talán mégis a legnehezebb ezek közül az első olyan Karácsony, amit nélküle töltünk. Hiszen ekkor még minden rá emlékeztet. Arra, amikor még tavaly ő is itt volt velünk. Ezért sokan, akiknek friss gyászuk van, azaz most töltik az első Karácsonyt szerettük nélkül, egyszerűen csak kitörölnék az idei Karácsonyt a naptárból és átugornák az egész ünnepkört erre az évre. Hiszen mit és hogyan lehet ilyenkor megélni az ünnepből? 
 
A fájdalom és a veszteség ellenére a közelgő Karácsony mégis méltó ünnep lehet. Ünnep az emlékezésre, hiszen az emlékezis is ünnepélyes. Egyfajta lehetőség számunkra, gyászolók számára, hogy kicsit lecsendesedjünk és emlékezzünk. Emlékezzünk a szép pillanatokra, közös élményekre és próbáljuk megtalálni magunkban mindazt, amit az elvesztett szerettünktől kaptuk az eddigi kapcsolatunk során. Megtalálni mindazt, ami a halála után is itt maradt velünk egy mozzanatban, gondolatban, emlékben és bennünk.

De hogyan is emlékezhetünk meg? Mit tehetünk?

Úgy gondolom, hogy erre nincsenek varázsszavak és nincs igazi útmutató. Ha valaki úgy dönt, hogy elmarad a karácsony, éppen olyan normális, mint az, ha megtartja, mert a többiek szeretnének ünnepelni, és ő pedig legalább addig is csinál valamit ... 
A legfontosabb kimondani: Normális, hogyha elsírjuk magunakt, normális, hogyha szomoróak leszünk egyik pillanatról a másikra, és az is, ha mégis tudunk nevetni pár perccel később. 

Mégis pár dolgot megpróbálok összegyűjteni, hátha van közöttük bármi olyan, aminek mentén az olvasó is el tud indulni, és ami egy jó beszélgetést, közös gondolkozást, emlékezést szülhet.
Kép: PixabayFeleleveníthetünk korábbi, közös történeteket elhunyt szerettünkről, 
  • Megfőzhetjük a kedvenc ételét az ünnepi menü egyik fogásaként 
  • Megteríthetünk számára is az asztalnál
  • Előkereshetünk közös családi képeket is, amiken ő is rajta van és azok mentén is elkezdhetjük a történetek elmesélését
  •   Feltehetjük a kedvenc zenéjét vagy megnézhetünk közös családi videókat
  • Tarthatunk pár perces csöndet az ebéd előtt a tiszteletére
  • Gyújthatunk egy gyertyát az asztalnál 
  • Készítethetünk neki egy kis ajándékot, - vagy akár egy levelet, üdvözlőkártyát - amit elviszünk a temetőbe
Ne tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna! 

A legfontosabb, amit tehetünk ebben a nagyon megterhelő ünnepi időszakban, hogy próbálunk nem úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Fontos, hogy az ünnep adta meghittség lehetőség legyen az érzelmek megélésére és a hiány kifejezésére is. Ugyanakkor lehet, hogy van olyan családtag, aki még tagadásban van (ez a gyász egy ismert és vele járó fázisa) és egyáltalán nem akar még beszélni róla. Tartsuk tiszteletben őt is, és engedjük, hogy esetleg elvonulhasson, vagy a jelenlétében ne beszélgessünk még ezekről a témákról. Nyugodtan tudathatjuk vele, hogy most az elhunyt szerettünk a téma, és ha nem akar részt venni, nem kell.
 
Próbáljunk pihenni és időt tölteni a szabad levegőn is, sétáljunk nagyokat, ha van rá lehetőségünk és fizikailag is meg tudjuk engedni magunknak.
A korábban felvázolt lehetőségek tényleg csak az iránymutatásként szolgálhatnak. Van, akinek lehet, hogy az egyik ötlet könnyebb, még másnak a másik. Lehet, hogy egy családban is ellenétek vannak már abban is, hogy valaki szeretne beszélgetni, valaki pedig inkább meg sem említené a fájdalom miatt az egészet. Fontos, hogy valami olyan közös döntésre tudjon jutni ebben a család, ami mindenki számára elfogadható. Ne a konfliktusokról, hanem a megérkezésről és a várakozásról próbáljon szólni az ünnep. Próbáljunk meg megkapaszkodni az ünnep üzenetében és próbáljunk meg erőt meríteni a szeretetből.
 
Kívánom mindenkinek, hogy az idei karácsonya szeretetben emlékezős pillanatokban tudjon telni, egészségben és békességben.
_________________
A cikk írója Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember, gyászkísérő és képzésben lévő család és párterapeuta.
 Szeretettel várja aktuális gyászfeldolgozó csoportjába mindazokat, akik vigasztalódásra, támogatásra, fájdalmuk és veszteségük feldolgozására vágynak szerettük elvesztése miatti fájdalmas gyászukban egy elfogadó, támogató csoportban. 
Jelentkezés: 06/70/293-2188, vagy az e-mailen:  NZSOLT24@GMAIL.COM.  

Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.” 

forrás: Harmonet.hu