Információk, érdekességek

Miért nem működik a titok - avagy hogyan működjön úgy, ahogy én szeretném?

2015. december 01.

Az előző cikkemben felvázoltam miért is nem működött a Titok legtöbb ember életében. Sőt azt is megemlítettem, hogy mi a "titka" annak, hogy működjön. Ebben a cikkben ezt fogom bővebben kifejteni. Ismételjük át amit mondtam: A titok mindig is működött és mindig is működni fog. A kutya a gondolatainkban van elásva.

Mit is jelent ez? Ahogy ezt már kifejtettem, agyunk úgy működik, mint egy számítógép. Fut rajta nagyon sok program, amikről már el is felejtkeztünk, hogy egyáltalán van ilyen programunk.

Igen ám, de az életünkben az teljesül, amire a legtöbbet gondolunk, ezt említettem előző cikkemben is!

Na mármost, ha alapjáraton sok-sok negatív gondolatunk van, akkor ugye érthető, hogy az az 5 perc vagy fél óra amit naponta a szép jövő megteremtésére szánunk lótúrót sem ér? Sőt nagyon hamar az is a negatív tapasztalataink tárházát bővíti ezzel a jeligével: „Ez sem működik, ez is csak egy átverés volt”. Ennek pedig az az eredménye, hogy még nagyobb területen teremtjük meg azt, amit épphogy NEM SZERETNÉNK az életünkben látni.

Miért nem működik a Titok?

2015. december 01.

Hatalmas "sláger" volt egy időben a Titok film és könyv. Mindenki lelkesen bújta a lapokat és mintha az egész világ ezzel lett volna tele. Emberek milliói újra reménykedtek abban, hogy velük is megtörténhet a csoda.

Aztán valahogy mégse váltotta meg a világot…. Így hát jöttek az újabb könyvek azzal a jelszóval, hogy „Mi az ami kimaradt a Titok filmből” és amivel – „természetesen” – viszont most elérheted az álmaidat. Mindenki lázasan vásárolta ezeket az új könyveket és DVD-ket. Hisz: „nem én vagyok a hibás, amiért nem sikerült”, „eleve becsaptak engem, kihagyták a legfontosabb részeket a Titokból”, „csak pénzt akartak keresni vele”.

Ismerősek ezek a szólamok? Nekem nagyon és pont erről szeretnék beszélni. Kezdjük az elején, jó?

Tehát a fő kérdésünk újra: Miért is nem működik a Titok?

Megjelent Endrei Judit új könyve a Korhatártalanul

2015. november 29.

Nemrégiben jelent meg az ismert műsorvezető: Endrei Judit legújabb könyve az idősödésről: „Korhatártalanul – 50 után is aktívan” címmel. Ebben az cikkben a szerző mutatja be a most megjelent kötetét.

Nem aggódom az idő múlásán, sőt bizonyos szempontból gyönyörűnek találom. Mindig is a természet közelében éltem és elfogadom az élet körforgását, egy növényke is kikel, kivirágzik, virul és elhervad. Azt viszont látom, mekkora nyomás a társadalom részéről az, ha valaki idősödik. Elszomorít, ahogy az 50 +-os korosztállyal bánnak ma hazánkban. Én ebbe nem nyugszom bele, ezért is dolgozunk szenvedélyesen évek óta a Kor-határtalanul programmal, egyesülettel – igaz, egyelőre nehéz körülmények között.

Mindig lehet jobban élni az életet: ez nem korfüggő

Hazánkban 50 fölött nehezebb, a nyugati kultúrában sokkal nagyobb megbecsülést kapnak az ötvenen túliak, elég csak megnézni a televíziók hírműsorait, a reklámokat. De újra és újra hangsúlyozom, nem kell ezt elfogadni, nem kell ezen keseregni, felesleges ezt a helyzetet nehezíteni azzal, hogy valaki ezen kesereg, tovább rontva a saját helyzetét. Én hiszek abban, hogy mindig lehet jobban élni az életet és ez nem korfüggő.

Legyen ez a könyv az olvasók számára egy olyan kis kavics – szeretem ezt a hasonlatot –, ami bármilyen kicsi is, mégis, ha beledobjuk a vízbe, képes egyre nagyobb hullámokat gerjeszteni. Mindazt, amit összegyűjtöttem, leírtam ebben a könyvben – kitűnő, elismert szakemberek együttműködésével –, erősítsen mindenkit, hasson az idősödőkre, fiatalabbakra egyaránt.

Határtalanul...

2015. november 28.

Mit tennél, ha bármit megtehetnél? Ha nem lenne törvény, erkölcs, elvárás, félelem a következményektől? Ha úgy élhetnéd az életed, ahogy szeretnéd? Tudod-e, hogyan tennéd? Érzed-e melyek azok a területei az életednek, ami több odafigyelést igényel, és mi az, ami nehezebben alakul körülötted? Van-e különbség a megélt és elképzelt életed között? Vagy, ha találkoznál gyerekkori önmagaddal, hogyan néznél a felnőttre? Megelégedettséggel vagy elkeseredettséggel?

Gyerekként olyan egyszerűnek tűnik az élet. Móka, játék, kacagás. Van egy biztonságos közeg, egy szerető család, és mindenhatónak érezzük magunk. Vannak álmaink, fantáziánk, spontánul vetjük bele magunk, temperamentumtól függően a kalandokba. Mindennek új színe, új illata van, helyzettől, kedvtől függ, hogy mennyit fogadunk be a külvilágból. Azt hisszük, hogy szüleink földre szállt, tökéletes istenek, akiket csak imádni lehet. Aztán a kamaszkorral, ahogy csépelődnek az álmaink, rádöbbenünk, hogy a család többi tagja is ember, tévedhet, megbotolhat és okozhat fájdalmat másoknak és önmagának is...

Antifenimizus, avagy a férfihang

2015. november 27.

A minap egy kedves barátom felhívta a figyelmemet egy internetes, magát férfimagazinnak nevezett oldalra, ahol nem titkoltan kissé negatívan nyilatkozik az oldal írója a nőkről és azok „önsorsrontó” mivoltjáról…

Bár az interneten igen széles körű a női és férfi megközelítésből született cikkek sora, és bár nem minden esetben érdemes elolvasni, mert sokszor elfogultak lehetnek ezek az írások, mégis hajlamosak vagyunk belemélyedni és talán elhamarkodottan véleményt is mondani róluk.

Az internet arcnélkülisége

Az internet veszélyes, ugyanakkor jó korképet is adhat az adott társadalom mentális állapotáról. Itt nem is mennénk bele a politikai cikkekbe, vagy az újabban divatossá vált bölcseleteket író fiatal felkapott huszonéves írónők közösségi oldalain és könyveiben írtakba, amik párnákra, telefontokokra és talán csak a szappantartókra nem kerülnek rá. És nem mennék bele a legújabb internetes sportba, amit egyre többen űznek, a trollkodásba. A legjobb esetben is ezek csak szeletei az internetes megjelenéseknek.

Azonban azok a megnyilvánulások, amik már nem csak cikkekben, hanem akár a Facebook-on egyszerű post-ok alatt is megjelennek hozzászólásként, nagyon is elgondolkodtatóak. Manapság nem érték a szeretet kinyilvánítása, nem érték az érzelmek megmutatása, sőt gyengeségnek tekintik sokan. Azon az oldalon, amit cikkünkben fentebb említettünk, megjelenik az antifeminizmus és a férfiak hangjának titulálja magát. Sok férfi talán egyetért azzal, hogy a kedvesség, a virág, a szép szavak és a nők vágyainak megfelelés papuccsá tesz valakit, mégis így nőként engedjék meg, kedves férfi olvasók, hogy ezt cáfoljuk és egyben a ”bétaságot”, mint vadonatúj minősítési rendszert ne akkreditáljuk, mi nők.