Információk, érdekességek

Környezetvédelem pelenkával?

2007. május 06.

Ne dobjuk el, mossuk ki! Hiszen a hulladékcsökkentés mindannyiunk közös érdeke! 

A statisztikák szerint egyetlen gyermek 4-6 ezer pelenkát használ el szobatisztává válásáig, azaz átlagosan 27 hónapos koráig. Ez 1-1,5 tonna(!) hulladékot jelent gyermekenként.

Ez a pelenkamennyiség a szeméttelepekre kerül, ahol lebomlási ideje a becslések szerint minimum ötven, de inkább száz év. A háztartási hulladék mintegy 6 százalékát a pelenkák jelentik, s elégetéssel való megsemmisítésük a bennük lévõ mûanyag miatt környezetkárosító.

Gyereket szeretnék!

2007. május 04.

A legtöbb nõ életében eljön egy pillanat, amikor - talán számára is váratlanul - egy babakocsit toló anyuka kisbabáját megpillantva rátör a vágy: "gyereket szeretnék"! 

A gyermek utáni vágy megfogalmazása

S azon kapja magát, hogy minden kisbaba iránt valamilyen rejtett belsõ izgalommal és sóvárgással kezd érdeklõdni. Azután este titokban, a tükör elõtt állva azt vizsgálgatja, milyen lenne nagy pocakkal... S ekkor, lelkének legmélyebb zugában - ahol az igazán fontos döntések születnek - mély elfogadással bólint rá eljövendõ anyaságára. Ettõl a perctõl kezdve elindította gyermeke várásának folyamatát.

Szoptatás az elhízás ellen?

2007. május 01.

A szoptatás nem védi meg a gyermekeket a felnõttkori elhízástól - derül ki a Harvard Egyetem Orvosi Karának tanulmányából, amely megcáfolja az amerikai Egészségügyi Minisztérium közegészségügyi központjának (CDC) adatait.

A kutatásban 14,500 olyan nõ vett részt, akit szoptattak csecsemõkorukban, és 21,000 olyan, akit nem. A csecsemõkorukban legalább egy hétig szoptatott nõknek ugyanolyan esélyük volt az elhízásra, mint akiket cumisüvegbõl tápláltak. Azok, akiket több mint 9 hónapig szoptattak, ugyanakkora valószínûséggel válnak túlsúlyossá vagy elhízottá, mint akiket kevesebb, mint egy hétig szoptattak.

Fényárban a baba

2007. április 29.

A kissé megkésett tavaszi nagytakarítás során az egyik poros könyvbõl képeslap pottyant ki: a tengerparti látképet évtizedekkel korábban a nagymamám használhatta könyvjelzõként. A dátum csaknem 30 évvel ezelõtti, a lapot szüleim küldték a mamának a bulgáriai nyaralásról. Néhány mondat a többi között arról, hogy nemcsak mi, de a Trabant is jól bírja a világjárást, majd a végén, hogy „a gyereket ki sem lehet húzni a vízbõl, meg sem fogod ismerni, már most csokibarna”. Számomra ekkor lett egészen kézzelfogható, mennyire más ma a nap ereje, mint volt 30 évvel ezelõtt: míg anyukám legfeljebb bronzolajjal készült a strandolásra, nekem gondolnom kell az erõs fényvédõre és a sapkára már akkor is, ha a fiaimmal sétálni indulok.

Nemhiába mondják: a nap jó barát, de könnyen veszélyes ellenséggé válhat. A napfény antibakteriális hatású, egyes bõrproblémákra orvosság is lehet, és a mumusként emlegetett ultraibolya sugaraknak köszönhetjük, hogy a bõrben D-vitamin képzõdik, ami a csecsemõk és kisgyermekek számára még sokkal fontosabb, mint a felnõtteknek. Ám a túlzásba vitt napfürdõ komoly problémákat okozhat – a szülõknek érdemes igazán komolyan venniük a bõrgyógyászok által oly gyakran hangoztatott fokozatosságot és odafigyelést.

Kismamanapló: pocaktesó kopogtat

2007. április 26.

Bár a kistestvér gondolata a szülés után alig néhány héttel megkísértett, a józan ész gyõzött a vágyak felett. Magam egyke vagyok, életem párja úgyszintén, és mivel gyerekként mindketten vágyakoztunk testvérre, nem is volt kérdés, hogy érkezik még utánpótlás.

Abban nem értettünk teljesen egyet, hogy mikor: férjem a sok mindent magában foglaló „néhány évre” szavazott, én a „legfeljebb kettõhöz” kötöttem magam. Így aztán – kiindulva korábbi tapasztalatainkból, melyek szerint öt-hat hónap próbálkozás legalább kell a sikerhez, valamint figyelembe véve a szülés után rendetlenkedõ, és teljesen kiszámíthatatlan ciklusomat – amint kisfiunk tíz hónapos lett, újra bejelentkeztünk az orvoshoz. A gyógyszert javasolt, mondván, a szervezetem jelzései arra utalnak, hogy egyelõre nem tudok teherbe esni.