Információk, érdekességek

Málnalevél – Tények és tévhitek a fogyasztásáról

2024. július 09.

A málnalevélnek több hatást tulajdonítanak, mint amennyi valóban igazolható.

Fotó: andreii77 © 123RF.comA málna édes termését mindenki szívesen fogyasztja, az élelmiszeriparban nyersen, lekvárként és szörpként is felhasználják. A gyógyászatban is megtalálható a málna felhasználása: málnaborként és gyógyszerek ízjavítójaként málnaszirup formájában.

A málnalevél jótékony hatásairól is számos információ kering, amelyek alapján egy igazi csodaszernek tűnik a növény.

A málnalevél gyulladáscsökkentő és adstringens (összehúzó) hatással rendelkezik. Külsőleg száj- és toroköblögetésre lehet alkalmazni gyulladás esetén, belsőleg menstruációs időszakkal kapcsolatos kisebb tüneti görcsök enyhítésére, illetve hasmenés csillapítására. A málnalevélben található cserzőanyagok vízoldékony vegyületek, ezért a levélből készült teában is megtalálhatók. A cserzőanyagok egyes gyógyszerek felszívódását gátolják, ezért célszerű gyógyszerekkel nem egyidejűleg fogyasztani.

Áttekintve az Európai Gyógyszerügynökség értékelését a növényről, a málnalevélből készült hagyományos növényi gyógyszerek a következő célokra ajánlhatók:

• belsőleg: menstruációs görcsök, hasmenés enyhítésére,

• külsőleg: torok- és szájnyálkahártya-gyulladásra.

Az egyik gyakori hiedelem, hogy a málnalevél teáját szülés előtt álló nőknek kell fogyasztani izomlazító hatása miatt. Máshol a vetélés csökkentésének érdekében javasolják a kismamáknak a terhesség korai szakaszában. A várandós kismamák igazi csodaszere lehetne a málnalevéltea, ha az indikációkra lennének egyértelmű klinikai bizonyítékok, de nincsenek. A növénnyel végzett vizsgálatok ellentmondásosak, egyes eredmények alapján úgy tűnik, hogy fokozza, míg mások szerint gátolja a méhösszehúzódásokat.


A kökény

2024. május 28.

Fotó forrása: www.gyszt.hu

Egy ma már kevéssé ismert gyógynövény, amelynek terápiás tulajdonságai még nem kellően bizonyítottak.

Egy-egy hosszabb vonatút során a borongós, szürke őszi tájképet itt-ott kékre festik a kökénybokrok. Az elvadult mezőkön, az erdők szélén sorakozó tövises cserjék csak úgy vonzzák magukhoz a madársereget, amelyek lázasan lakmározzák a hamvaskék gyümölcsöket. Nemcsak a madarak kedvelik a kökényt, hanem a gasztronómiában is értékes alapanyag: többek között lekvárok, befőttek, sütemények, szörpök, mártások, alkoholos italok (gyümölcsborok, likőrök, pl. a spanyolországi Navarra környékén előállított pacharán ital) készülhet belőle. A kökény erjesztett, fermentált levét lúggal keverve régen tinta pótlására használták. Festő tulajdonságából adódóan textilfestésre is alkalmazták: az éretlen termés kékre, az érett vörösesre festette a vásznat. Használták még borok javítására, tartósítás céljából, amikor nem volt elég savas a bor, hiszen a jó eltarthatóság két alappillére a megfelelő alkoholtartalom és a savasság, kérgének fekete, lúgos ázatát sajtokhoz adták, hogy azok tovább elálljanak, így tehát a kökény az adalékanyagok ősének tekinthető. A növény leveleit – külső hasonlóságaik alapján – teahamisításra gyűjtötték.

Terápiás tulajdonságai

Bár találkozhatunk kökényből készült termékekkel, ezeknek többször a valóságosnál markánsabb hatásokat tulajdonítanak. Közép- és Kelet-Európában termését és virágát a népi gyógyászatban húgyúti betegségek és gyulladások kiegészítő kezelésére használták. Laboratóriumi tesztek során bizonyított antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása igazolhatja ezen felhasználását. A szeptemberben érni kezdő termés kifejezetten fanyar, ezért a csipkebogyóhoz hasonlóan akkor érdemes szedni, amikor a dér már megcsípte, kissé megpuhul, és savanyú ízét felváltja édes, gyümölcsös zamata. A kökénygyümölcs alkoholos kivonata jelentős antioxidáns hatással rendelkezik (vélhetően a sok fenolos komponensének köszönhetően), és az eddigi laboratóriumi kísérletek szerint csökkentheti bizonyos daganatos sejtek életképességét, ennek humán alkalmazhatóságához azonban további vizsgálatok szükségesek. A kökény azonban nem része a modern fitoterápiának, nem végeztek vele humán vizsgálatokat, és a hagyományos felhasználása sem dokumentált eléggé ahhoz, hogy hatásossága és biztonságossága igazolható legyen.


Citromfű: nyugtató, depresszióűző és a gyümölcsök fűszere

2024. május 18.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A citromfű a természet nyugtatója. Nem kell tabletta, elég egy bögre citromfű-tea!  

A citromfű a nevét a citromra emlékeztető aromájáról kapta, más köze nincs a citromhoz! A Közel-Keletről származik, nagyon szereti a mediterrán éghajlatot. Ritkán nő vadon, inkább a kertben található meg. A napos, meleg helyeket kedveli, nem igényel különösebb törődést. Évelő növény, amely mindig a nap felé törekszik!

Honnét származik?
Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly idején termesztését törvény írta elő. Európában az 1500-as évektől kezdtek vele foglalkozni. Az illatszeriparban régóta használják és a mai napig fontos alapanyag a gazdag illóolaj tartalma miatt.

Élettani hatása

Nyugtató és vírusölő hatása ismeretes, használják fejfájás, álmatlánság, alvászavarok ellen is. Külsőleg az ajakherpesz kezelésére használható valamint a reumatikus panaszokra bedörzsölésre.

A sokoldalú citromfű-tea

Teát úgy készíhetünk, hogy 1 csésze forró vízben 3 kanálnyi szárított citromfüvet áztatunk 10 percig majd leszűrjünk. Mézzel ízesítve lefekvés előtt kortyolgassuk el, megnyugtatja a gyomrot, csökkenti a gyomorsavat. Depresszió, alvászavarok esetén nagyon jó hatással van, segít oldani a stresszt.
Meg is fürödhetünk benne, 1 l vízben 10 ek. citromfüvet áztassunk be, ezt adjuk a fürdővízben, jótékonyan hat majd a fáradt idegeinkre, segít ellazulni!


Tüdőgyulladásra tüdőfű?

2024. április 16.

Az egyre növekvő antibiotikumrezisztencia szükségessé teszi új hatóanyagok és új terápiás útvonalak keresését. A növények által előállított természetes eredetű vegyületek számos jelenleg még feltáratlan és kiakanázatlan lehetőséget rejtenek. Egyes források tüdőgyulladásra a tüdőfüvet ajánlják. Az Európa-szerte elterjedt tüdőfű foltos, a beteg tüdőre emlékeztető leveleiről kapta a nevét. A növény népi gyógyászati felhasználását azonban meglehetősen kevés modern vizsgálat igazolja.

Tüdőfű (fotó: pixabay.com)Az alábbi cikkben annak jártunk utána, hogy lehet-e tüdőbetegségekre tüdőfüvet ajánlani.

A tüdőfűről

A borágófélék családjába tartozó tüdőfű (Pulmonaria officinalis) 25–30 cm magas, évelő növény, amely a nedves, agyagos talajt kedveli. Közép-Európában mindenütt megtalálható Németországtól egészen Romániáig, Dániától Olaszország északi részéig, de Bulgáriában, Belgiumban és Nagy-Britanniában is őshonos. Márciustól április végéig virágzik, virágai bimbóként pirosak, kinyílva bíbor színűek, majd fokozatosan megkékülnek, ritkán fehérek. Mutatós virágai miatt gyakran dísznövényként termesztik. A magok májustól júniusig érnek, és 3–5 mm hosszúak. Ovális levelei körülbelül 16 cm hosszúak és 10 cm szélesek, és foltosak. A növény hosszú, vékony gyöktörzse horizontális állású.

A 16. században fedezték fel, hogy a növény foltos levelei hasonlítanak a tüdőhöz, ezért a hasonlót hasonlóval gyógyítani elv alapján elkezdték a tüdő és a légzési betegségek kezelésére használni. A népi gyógyászatban a légzőrendszeri megbetegedések mellett használták még gyomor-bélrendszeri és vesebetegségek esetén is, de vizelethajtásra, összehúzószerként és sebgyógyításra is alkalmazták. A növény manapság elsősorban tea formájában érhető el.

Egy tanulmány során 73 gyógynövény népi gyógyászati felhasználásáról gyűjtöttek adatokat és nem meglepő módon azt találták, hogy a tüdőfűvet teaként köptető és köhögéscsillapító célból alkalmazzák. A növény használata nem azonban veszélytelen, több leírás is beszámolt arról, hogy a házilag készített tüdőfűtea elfogyasztása atropinmérgezéshez vezetett. Mivel a tüdőfű nem tartalmaz atropint, ezért feltételezhető, hogy a mérgezést okozó növény a gyűjtés során keveredhetett a tüdőfű közé.

A tüdőgyulladás lehetséges okai

A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légző rendszer betegsége, gyulladásos állapota, amelyre jellemző a hörgőnyálkahártya produktív köhögéssel járó gyulladása, amit gyakran véres köpetürítés kísér. Tünetként társulhat hozzá láz, mellkasi fájdalom, fáradékonyság, rossz közérzet, alacsony vérnyomás. Kiterjedése (lebenyes vagy gócos) és kórokozói alapján számos fajtája lehet. Okozhatja vírus, baktérium, gomba vagy parazita, de ritkán keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok, vagy egyéb tüdősérülés következtében alakul ki. Megkülönböztetjük az otthon/közösségben szerzett, kórházban (nosocomiális) szerzett, illetve lélegeztetéssel összefüggő pneumoniát. A közösségben szerzett pneumonia leggyakoribb kórokozói a Streptococcus pneumoniae (30-40%), a Mycoplasma pneumoniae (10-15%), a Haemophilus influenzae (4-15%), a Chlamydia pneumoniae (5-10%) és a Staphylococcus aureus (2-10%).


A növények melyik részét használjuk gyógyításra?

2024. március 14.

Tüdőfű (Fotó: pixabay.com)Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ősember is használt növényeket gyógyító célra. Azt, hogy bizonyos növénynek mely részét milyen betegség megelőzésére vagy kezelésére lehet használni, a népi gyógyászati tapasztalatokon túl sok esetben tudományos kutatásokkal is azonosították.

Tévhit: A tüdőfű a kinézete és nem pedig a hatása után kapta a nevét. Sem akut, sem krónikus légúti betegségek esetén nem enyhíti a tüneteket.

Gyógyászati célból a növényeknek azt a részét érdemes használni, amelyben a hatásért felelős anyagok koncentrálódnak.

Azokat a növényi vagy állati részeket (levél, gyökér, bőr) és termékeket (tejnedv, gyanta, kígyóméreg, méz), amelyeket gyógyításra vagy betegségmegelőzésre alkalmaznak, szakszóval „drog”-nak nevezik. A drogokat legtöbb esetben szárítással tartósítják. A gyógyszertárban kapható orvosi székfű zacskóján tehát a „drog” felirat nem valamilyen kábítószerre, hanem a kamillavirágzatra vonatkozik.

A gyógynövény-terápiában leggyakrabban a növények gyökerét, föld feletti hajtását (herba), kérgét, levelét, virágát, virágzatát, termését vagy magját, illetve az ezekből készült kivonatokat alkalmazzák.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár példát ezekre a növényi részekre:

Felhasznált növényi rész Példa
gyökér, gyökértörzs macskagyökér, édesgyökér, fekete nadálytő, kasvirág, ázsiai ginzeng, kurkuma
föld feletti hajtás orbáncfű, vérehulló fecskefű, kis ezerjófű
kéreg fahéj, tölgyfa, kínafa, kutyabenge
levél borsosmenta, páfrányfenyő, borostyán
virág, virágzat kamilla, levendula, hársfa
termés ánizs, máriatövis, szabalpálma
mag házi len, ricinus, vadgesztenye

A közhiedelemmel ellentétben a köménymag a kömény termése, a szegfűszeg pedig ki nem nyílt virág, tehát a növény bimbója.

Növényi és állati terméknek is lehet gyógyhatása. Például számos növényből nyerhető illóolaj. A levendula olaját nyugtató hatása miatt lehet alkalmazni, a rozmaringolaj fájdalomcsillapító hatású, és például a teafaolaj baktériumellenes hatása miatt bőrfertőzések kezelésére használható.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...23...40